álló jég:
A víztükröt teljes vagy csaknem teljes szélességében borító összefüggő jégtakaró. Képződhet a parti jég fokozatos terjeszkedéséből vagy a zajló jég összefagyásából.

állomás:
A vízrajzi folyamat-megfigyelés földrajzi helye, a szükség szerinti területtel, építménnyel, mérőeszközzel.

állóvíz:
Mederben vagy földfelszíni mélyedésben levő, lefolyástalan vagy természetes úton, illetve mesterségesen szabályozott, időszakos lefolyású víztömeg. Állóvíz a tó, mocsár, láp; halastó, tározó, horgásztó, üdülő tó stb.

alvízszint:
A vízszint magassága a vízfolyásnak vízlépcső vagy zsilip alatti szakaszán olyan távolságban, amelyben a vízlépcső vagy zsilip vízszintmódosító hatása már nem érvényesül.

árvíznyom:
A medréből kilépett víz apadásának megindulásakor az elöntött területen visszamaradt, a tetőzés magasságára utaló uszadék, iszaplerakódás, átnedvesedési határvonal stb.

csapadék:
A légkörből aláhulló cseppfolyós vagy szilárd halmazállapotú vízrészecske, amely eléri a föld felszínét. Valamely helyen meghatározott nagyságú gyűjtőedény felületén felfogott vízmennyiség. Lehet: szitálás, eső, jégeső, hó stb.

észlelés:
Valamely vízrajzi elem mérőszámának leolvasása és feljegyzése.

felszín alatti víz:
A földfelszín alatt, a talajban és a kőzetekben levő víz. A víztartó képződmény szempontjából van talajvíz, rétegvíz, karsztvíz, hasadékvíz, parti szűrésű víz. A víz eredete szempontjából van vadózus víz, fosszilis víz, juvenilis víz.

felszíni víz:
A szárazföld felszínén lévő víz.

felszíni vízbevétel:
Az a közvetlenül csapadékhullásból származó vízmennyiség, amely egy adott időszak során a vízszintes felszínen folyékony halmazállapotban megjelenik.

felszínközeli víz:
A talajvíz, a parti szűrésű víz és a talajnedvesség együttes megnevezése. Használatos, de kerülendő megnevezés.

felvízszint:
A vízlépcső vagy zsilip által felduzzasztott vízszintnek a magassága abban a távolságban, amelyben a vízlépcső vagy zsilip vízszint módosító hatása már éppen nem érvényesül.

folyókilométer:
A vízfolyás torkolatától mint kiindulási ponttól a középvonalon mért kilométertávolság.

forrás:
A felszín alatti vizek természetes úton földfelszínre törésének helye.

függély:
A meder-keresztszelvénynek az a függőlegese, amelynek meghatározott pontjaiban a mérést vagy mintavételt végzik.

gázló:
Gázló a folyó azon szakaszán kerül bejelentésre, ahol a hajókötelékekkel történő biztonságos áthaladáshoz szükséges minimális szélesség nem biztosítható.

gázlómélység:
A gázlónak minősülő mederszakasz jellemzőitől függően a jelzés a gázló teljes szélességére vagy jól elhatárolható mélyebb meder esetében a teljes szélességre és az elhatárolt nagyobb mélységű részre (piros-zöld úszó mellett középen) határozza meg a vízmélységet. A gázlónak minősülő mederszakaszon akkor kerül mélyebb mederrész jelzésre, ha annak szélessége hajózási kisvízszintnél, illetve azt meghaladó vízállásnál legalább 50 m, hajózási kisvízszint alatti vízállásnál legalább 30 m. A két mélységértékkel jelzett gázlók esetében a mélyebb terület szélességével és annak viszonyítási vonalával kerül meghatározásra (pl. a piros úszók mellett 40 m szélességben, vagy középen 50 m szélességben, vagy zöld úszók mellett 60 m szélességben.)

gyakoriság:
Valamely vízrajzi elem idősorából a megadott értékközbe eső adatok száma a) darabszámban vagy b) a vizsgált összes adat százalékában megadva. Gyakorisági ábra: olyan ábra, amelyről leolvasható, hogy valamely vízrajzi elem értéke a vizsgált időszakban a) hányszor vagy b) a vizsgált összes adat hány százalékában esett valamely megadott értékközbe.

hajóútszűkület:
A folyó (Duna) azon szakasza, ahol az aktuális napi vízállásnál nem biztosítható a Duna Bizottság (DB) ajánlásában megállapított hajóútszélesség az ajánlott vízmélységgel.

hévíz = termálvíz:
Minden olyan felszín alatti eredetű víz, melynek kifolyó (felszínen mért) hőmérséklete 30°C vagy annál magasabb.

hidrogeológia = vízföldtan:
A földtani képződmények és az azokban lévő víz kölcsönhatásaival, valamint a felszín alatti vizek mozgásával, fizikai és kémiai sajátságaival foglalkozó tudomány.

hidrológia = víztan:
A Földön előforduló vizek időbeli és térbeli eloszlásának, valamint körforgásának törvényszerűségeivel, továbbá a víz és az egyéb környezeti elemek, a víz és a benne élő szervezetek kölcsönhatásaival foglalkozó tudomány.

hidrológiai év = víztani év:
A novemberrel kezdődő 12 egymás után következő naptári hónap.

hidrometeorológia:
A légköri jelenségek víztani hatásával foglalkozó tudomány. A meteorológia és a hidrológia határtudománya, amely alkalmazás szempontjából hidrológiai, megfigyelés és elemzés szempontjából viszont főként meteorológiai tevékenység.

hidrometria = vízméréstan:
A Föld vizeinek mérési módszereivel és a hozzávaló mérőeszközökkel foglalkozó tudomány.

hidroszféra = vízburok:
A Földön valamennyi fizikai állapotban és alakban előforduló víz összessége. Természeti környezetünk egyik meghatározó része, amelynek egyedülálló sajátsága, hogy a természetet, a társadalmat és a gazdasági tevékenységet csaknem minden részében átjárja.

hordalékhozam:
Valamely meder-keresztszelvényen a meghatározott időegység alatt áthaladó lebegtetett, illetőleg görgetett hordalék mennyisége.

hordalékmennyiség:
A lebegtetett, illetve görgetett hordalék tömege. A lebegtetett, illetve görgetett hordalékhozam összege valamely időszakban.

hordaléktöménység:
Valamely víztérfogatban lévő lebegtetett, illetve görgetett hordalék tömegének és a víztérfogatnak a hányadosa.

hósűrűség:
A hó-minta fajsúlya. Egységnyi területű talajfelszínen fekvő hóoszlop súlyának és magasságának hányadosa.

hó-vízegyenérték:
Annak a vízoszlopnak a magassága, amely az előírás szerinti hó-mintavétel helyén, a hó-minta elolvasztása esetén keletkezne.

hó-víztartalom:
Valamely területen található hórétegben tárolódó víz mennyisége.

lebegtetett hordalék:
A vízben lévő szilárd anyagnak az a része, amely a víz turbulenciája, illetőleg a Brown-mozgás hatására nem rakódik le a mederfenékre.

léghőmérséklet:
Az a hőmérséklet, amelyet valamely helyen, a szabad levegőn közvetlen napsugárzástól védett hőmérő jelez.

légköri víz:
A légkörben lebegő, illetőleg mozgó folyékony vagy szilárd vízrészecskék halmaza.

légkörtan:
meteorológia

mederteltség:
A pillanatnyi vízállásnak a vízjáték százalékában kifejezett értéke.

megfigyelés:
Valamely változékony vízrajzi elemnek, jelenségnek és környezetének előírás szerint történő megnézése (vizuális érzékelése), megállapítás leszűrése és feljegyzése. A megfigyelés eredménye lehet számszerű (pl.: 20 %-os zajló jég) vagy szöveges (pl.: parti jég)

mérés:
Valamely vízrajzi elem mérőszámának mérőeszköz alkalmazásával történő meghatározása és feljegyzése vagy önműködő rögzítése.

mérési szelvény:
Az a meder-keresztszelvény, amelyben a konkrét mérést végzik.

meteorológia = légkörtan:
A légkör jelenségeinek és a légkörben lejátszódó folyamatoknak a vizsgálatával foglalkozó tudomány.

nulla-pont:
Az állomás kijelölt, tartósan változatlan magasságú pontja, amelynek - mint viszonyítási pontnak - a szintjétől mérik rendszeresen a vízállást. A kijelölt pont lehet a vízmérce 0 osztása, a kút pereme vagy a kútakna teteje, stb. Magyarországon a nulla-pont magasságát a Balti tenger középvízszintjéhez képest adják meg (m B.f.).

parti jég:
A víztükör part menti sávjában képződő, és a part vonalához kötődött vékony álló jég.

sodorvonal:
A folyó egymás után következő keresztszelvényeinek a legnagyobb sebességű pontjait összekötő képzeletbeli vonal. Vízszintes vetületben rendszerint egybeesik a legnagyobb mélységek vonalával.

talajnedvesség:
A telítetlen talajtartomány meghatározott helyén a talaj hézagaiban lévő víz. Mennyiségét a száraz talaj tömeg- vagy hézagtérfogat százalékában kifejezve adják meg.

talajvíz:
A felszín alatti első vízzáró réteg fölött elhelyezkedő vízvezető réteg hézagait teljesen kitöltő, szabad felszínű víz.

tartósság:
Valamely vízrajzi elem idősorából a megadott értéket elérő vagy meghaladó időszakok együttes tartama a) napokban vagy b) a vizsgált teljes időtartam százalékában megadva. Tartóssági ábra: olyan ábra, amelyről leolvasható, hogy valamely vízrajzi elem értéke a vizsgált időszak a) hány napján vagy b) hány százalékában volt nagyobb (vagy kisebb) valamely megadott értéknél.

távjelzés:
Az állomáson valamely állapot bekövetkezésének automatikus figyelése és a bekövetkezés tényének automatikus közlése az erre kijelölt hellyel.

távmérés:
Az állomás mérőeszközének mérőközpontból távvezérléssel való automatikus működtetése, és a mért adat fogadása a mérőközpontban.

UTC:
Az egyezményes koordinált világidő vagy röviden koordinált világidő (Universal Time Coordinated, UTC) az a hivatkozási időzóna, amelyhez a Föld többi időzónáját viszonyítjuk. Ez a greenwichi középidő (GMT) utódja és néha még mindkét jelölést használják, bár a két fogalom nem azonos. Az UTC használata ajánlott, a GMT mint fogalom elavultnak tekinthető. Magyarországon az UTC nyári időszámítás alatt kettő, téli időszámítás idején pedig egy órával kevesebb, mint a helyi idő.

vízállás:
A vízszín magassága illetőleg mélysége a vízrajzi állomás nulla-pontjának, mint viszonyítási pontnak a szintjétől. Valamely vízrajzi állomás vízállás adataival kapcsolatban gyakran használt jelölések: LKV legkisebb vízállás a megfigyelt legkisebb jégmentes vízállás, a megfigyelés kezdete óta LKV legkisebb jeges vízállás a megfigyelt legkisebb jeges vízállás, a megfigyelés kezdete óta KV kisvízállás a megfigyelt legkisebb, jégmentes vízállás, valamely meghatározott időszakon belül KV jeges kisvízállás a megfigyelt legkisebb jeges vízállás, valamely meghatározott időszakon belül KKV közepes kisvízállás az évi kisvízállásoknak vagy valamely meghatározott hónap (pl. augusztus) kisvízállásainak számtani középértéke, valamely többévi időszakon belül KÖV középvízállás a szabályos gyakorisággal megfigyelt vízállás adatok számtani középértéke, valamely meghatározott időszakon belül NV nagyvízállás a megfigyelt legnagyobb, jégmentes vízállás, valamely meghatározott időszakon belül NV jeges nagyvízállás a megfigyelt legnagyobb jeges vízállás, valamely meghatározott időszakon belül KNV közepes nagyvízállás az évi nagyvízállásoknak vagy valamely meghatározott hónap (pl. január) nagyvízállásainak számtani középértéke, valamely többévi időszakon belül LNV legnagyobb vízállás a megfigyelt legnagyobb jégmentes vízállás, a megfigyelés kezdete óta LNV legnagyobb jeges vízállás a megfigyelt legnagyobb jeges vízállás, a megfigyelés kezdete óta A nulla-pont feletti vízállás minden esetben plusz (+), a nulla-pont alatti vízállás pedig mínusz (-) előjelű. Felszíni állomáson csak a mínusz előjelet kell kiírni; felszín alatti állomáson mindkét előjelet ki kell írni. Gyakran használt kifejezés a "készültségi vízállás": valamely vízrajzi állomáson ár- és belvízvédelmi szempontból az egyes készültségi fokozatokra meghatározott vízállás. Az "árvíztábla": valamely nevezetes árvíz legnagyobb vízállásának, más szóval az árvíz magasságának megjelölésére szolgáló jel.

vízgazdálkodás:
A természet vízháztartásának a társadalom szükségleteivel és érdekeivel való -a természeti környezet megóvásának követelményét figyelembe vevő- legkedvezőbb összehangolására irányuló tudományos, műszaki, gazdasági és igazgatási tevékenység.

vízgyűjtő:
A földfelszín, illetve a talaj- és kőzetrétegek azon része, ahonnan a víz meghatározott helyhez (szelvényhez, befogadóhoz) áramlik. A felszíni és a felszín alatti vízgyűjtő ritkán esik egybe. Lásd még: vízválasztó

vízhasználat:
Az a tevékenység, amelynek következménye a víz lefolyási, áramlási viszonyainak, mennyiségének, minőségének továbbá a medrének, partjának a víz hasznosítása érdekében való befolyásolása.

vízháztartás:
Valamely terület vízforgalmának alakulása meghatározott időszak alatt.

vízhozam:
Valamely szelvényen (vízfolyás meder-keresztszelvényen, csővezetéken, forrás fakadási helyén), meghatározott időegység alatt átfolyó vízmennyiség. Valamely vízrajzi állomás vízhozam adataival kapcsolatban gyakran használt jelölések: LKQ legkisebb vízhozam a legkisebb vízhozam, a megfigyelés kezdete óta KQ kisvízhozam a legkisebb vízhozam, valamely meg-határozott időszakon belül KKQ közepes kisvízhozam az évi kisvízhozamoknak vagy valamely meghatározott hónap (pl. augusztus) kisvízhozamainak számtani középértéke, valamely többévi időszakon belül KÖQ középvízhozam a szabályos gyakoriságú vízhozam adatok számtani középértéke, valamely meghatározott időszakon belül NQ nagyvízhozam a legnagyobb vízhozam, valamely meghatározott időszakon belül KNQ közepes nagyvízhozam az évi nagyvízhozamoknak vagy vala-mely meghatározott hónap (pl. január) nagyvízhozamainak számtani középértéke, valamely többévi időszakon belül LNQ legnagyobb vízhozam a legnagyobb vízhozam, a megfigyelés kezdete óta

vízhozam-összefüggés:
Valamely szelvényen átfolyó vízhozamnak a szelvény vízállásával és más egyéb jellemzőivel (vízszínesés, mederérdesség stb.) való kapcsolatát leíró, egy vagy több független változós függvény. Az egy független változós vízhozam-összefüggést vízhozamgörbének nevezik.

vízhőmérséklet:
A hőmérséklet a víztest meghatározott pontjában.

vízjárás:
A vízrajzi elemek időbeni és térbeli változására vonatkozó szabályszerűségek összessége, amely változásokat természeti hatások (fizikai, földrajzi hatások, elsősorban éghajlati körülmények), valamint mesterséges ráhatások idéznek elő.

vízjáték:
A vízfolyás vagy tó meghatározott szelvényében valamely időszakban előfordult legmagasabb és legalacsonyabb vízállás különbsége.

vízjelzés:
A vízjárás pillanatnyi jellemzőinek számbavétele, várhatóan bekövetkező jellemzőinek és a bekövetkezés várható időpontjának meghatározása.

vízmérleg:
Valamely terület vízháztartásának egyenleg-összetevőit számszerűen feltűntető kimutatás.

vízrajz (hidrográfia):
A földi vízburok jelenségeinek a megfigyelésével, a jelenségeknek és azok változásának a leírásával foglalkozó tudomány. Valamely folyó-, állóvíz, illetőleg terület meghatározott szempontból való leírása. A vízrajz különösen a hidrológia és a hidrometria módszereit, valamint eszközeit alkalmazza, és a vízgazdálkodási gyakorlatot szolgálja.

vízrajzi:
A vízrajzzal foglalkozó, a vízrajzra vonatkozó, ennek körébe tartozó.

vízrajzi adat:
A vizek jellemzőinek, valamint a vizek és környezetük közötti, illetőleg a vizek és a bennük élő szervezetek közötti kapcsolatok jellemzőinek megismeréséhez és a jellemzők előrejelzéséhez hozzásegítő, nyilvántartott ismeret. Valamely vízrajzi elemre vonatkozóan az észlelés, megfigyelés, illetve mérés helyén közvetlenül feljegyzett vagy automatikusan rögzített adatot szokás nyers ~nak nevezni.

vízrajzi elem:
A földi vízburok jelenségeinek valamilyen megfigyelhető, általában mérhető jellemzője.

vízrajzi szolgálat:
Közérdekű, országosan szabályozott vízrajzi tevékenység.

vízrajzi tevékenység:
Tartós, rendszeres tevékenység a következő feladatkörben: - vízrajzi adatok gyűjtése, elsődleges feldolgozása, tárolása, közreadása; - vízrajzi feltárás; - vízjelzés; - a vízrajzban alkalmazott módszerek, eljárások, eszközök fejlesztése. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) lényegében a vízrajzi tevékenység meghatározására használja az "operational hydrology" angol nyelvű megnevezést, amely a következő feladatkört tartalmazza: alapadatok mérése állomáshálózatban, az alapadatok gyűjtése, továbbítása, feldolgozása, tárolása, visszakeresése és közreadása; előrejelzés; a következő szakterületek módszereinek, eljárásainak és eszközeinek fejlesztése és tökéletesítése: - észlelőhálózat-tervezés, - műszer-fejlesztés, - észlelési műszerek és módszerek szabványosítása, - adattovábbítás és feldolgozás, - adatok szolgáltatása tervezési célokra, - előrejelzés.

vízrendszer:
Valamely területen természetesen összefüggő, illetőleg mesterségesen összekapcsolt vizek összessége.

vízsebesség:
pontbeli sebesség; függély középsebesség; szelvény középsebesség.

vízszín:
A víz felszíne, amelyen a légkörivel megegyező nyomás van.

vízszínesés:
A mozgó víz felszínének a mozgás irányával párhuzamos egységnyi vízszintes távolságra vonatkoztatott magasságkülönbsége.

vízszint:
A vízszín magassága vagy mélysége valamely adott helyen, egy kitüntetett szinttől (leginkább a tengerszint fölött, illetőleg a terepszint alatt). Magyarországon a Balti-tenger átlagos vízszintjéhez viszonyított magasságot használják (m B.f).

vízválasztó (vízgyűjtőhatár):
A szomszédos vízgyűjtőket elválasztó vonal, amelytől a víz vagy az egyik vagy a másik vízgyűjtőbe áramlik.

V.O. kő:
Főbb folyók partján egymástól 2-3 km-re kijelölt nyilvántartási szelvények végpontjain elhelyezett, a mederfelvételek célját szolgáló vízszintes és függőleges értelmű geodéziai alappont. A V.O. kövek hálózatát az 1890-es években, folyóink térképezése alkalmával az egykori Vízrajzi Osztály (V.O.) helyezte el.

vonatkozási idő:
Az az időpont, amelyre vonatkoztatva az észlelés, megfigyelés, mérés eredményét nyilvántartják.

zajló jég:
A folyóvíz felszínén úszó jégtáblák.